Nosztalgia sütemény

Ezt a receptet a helyi újságban találtam, Joanna Fluke amerikai irónő "cukrász-detektivjének" Hanna Swensonnak a receptje.
Nekem bevált, különösen a kandirozott gyömbér ad neki jó izt. Jól eltartható.

Nosztalgia sütemény (coockie)

Hozzávalók 40 darabhoz: 20 dkg. vaj, 20 dkg cukor, 1 tojás, egy teáskanál reszelt citromhéj, egy teáskanál sütőpor, 40 dkg liszt, 5 dkg. mazsola, 5 dkg.cukrozott gyümölcs (narancshéj, citromhéj, gyömbér, aszalt sárgabarack stb.) 5 dkg. dió durvára vágva, 5 dkg. csokoládé darabokra vágva, 5 dkg. kristálycukor egy kis tálkában (későbbre)

A száritott vagy kandirozott gyümölcsöket tedd egy kis tálkába és öntsél rá rumot, és legalább egy óra hosszat hagyjad. Olvaszd fel a vajat. Keverd össze a cukorral. Hagyd lehűlni szobahőmérsékletre, majd add hozzá a tojást, a reszelt citromhéjat. Alaposan keverd össze. Adagold bele a lisztet (amibe elkeverted a sütőport), minden adagot jól keverj el. Add hozzá a rummal együtt a gyümölcsöket, a diót, a csokoládét. A tésztát legalább 1 óra hosszára hűtsd le. (De még jobb egy éjszakára.) Ha el akarod kezdeni a sütést, melegítsd elő a sütőt 190 fokra, a sütőrácsot helyezd középre. Kezeddel formálj a tésztából diónyi golyókat, majd hengergesd meg őket a tálban levő cukorban. Helyezd a golyókat kikent sütőlapra, egymástól 6-7cm távolságra. Lapítsd el zsiradékkal megkent spatulával. (egy kisebb pohár aljával, amit kristálycukorba márthatsz!) Süsd 170 fokon 10-15 percig. (A tetejük legyen aranysárga). Hagyd hűlni a sütőlapon 2 percig, majd helyezd tortarácsra, hogy teljesen kihűljön.

(Megjegyzés: a kandírozott gyümölcs lehet általad készített narancshéj vagy citromhéj, de lehet készen vásárolt is. Ha csomagolt kandírozott gyümölcsöt veszel, annak igen jót fog tenni a rumba áztatás.(a tartósitószer izét elveszi) Nem feltétlenül kell gyümölcsöt, diót és csokoládét egyszerre beletenni, ízlésed szerint alakíthatod az összetevőket. Mikulás és Húsvét után a csoki lesz több benne, máskor pedig a dió. A piacon a „magosnál” bátran vásároljál a különféle aszalványokból. Nagyon finom a kandírozott gyömbér, különleges ízt ad, próbáld ki. A rumnak a süteményre lazitó hatása is van. Nem feltétlenül kell a legdrágább rumot venni, a sütőrum nagyon megfelel, alkoholtartalma nem vészes, ami a sütés közben elvész, igy gyerekek is ehetik. Ez a recept az amerikai „cookie” magyaritott változata.)

Sütni, ha semmi nincs itthon

Nem tudom, más is van-e így ezzel, de én általában hamarabb fogyasztom el a gyümölcsöt és a csokoládékat csak úgy, magában, mint hogy belekerülhetnének a sütibe. Az meg a másik adottság, hogy a férjem nem szereti a mazsolát. Úgyhogy ha sütni akarok, mégpedig nem közvetlenül a havi nagybevásárlás után, akkor általában gondba kerülök, olyan érzésem van, hogy semmi normális alapanyag nincs otthon hozzá. Csak a minimum: liszt, tojás, cukor. De sebaj, mert van egy szuper receptem erre az esetre. Épp a héten teszteltem újra, hogy még mindig finom!

Citromos muffin

2 tojás
fél csésze puha vaj vagy ugyanennyi étolaj
fél csésze cukor
1 csésze liszt
1 tk sütőpor
pici só
3 ek citromlé
1 tk reszelt citromhéj - bár a múltkor ez nem volt, és úgy is megettük jóízűen
kis fahéj

A vajat, cukrot, tojást összekeverjük mixerrel, majd hozzákeverjük még a citromlét és a citromhéjat is. Egy másik tálban pedig a lisztet, sütőport, sót, fahéjat keverjük össze. Végül a két tál tartalmát összeöntjük és lazán kikeverjük. Mióta szilikon muffinformám van, se vajazni, se papírral bélelni nem kell, lassan el se tudom képzelni, hogy élhettem szilikon muffinforma nélkül korábban. Ez a mennyiség 12 muffinra elég, de időnként kedvem támad tortaformában kisütni - akkor mindennek megkétszerezem a mennyiségét, és úgy már elég magas is lesz. Legutóbb ez a tortás verzió készült, akkor hogy ne legyen olyan csupasz a teteje, még készítettem hozzá egy vajas-kókuszos krémet, megkentem, megszórtam kókuszreszelékkel. Majd amikor a lányom közölte, hogy ezt így nem eszi meg, akkor kivágtam egy szívet papírból, a negatívját rátettem a tortára, megszórtuk közös erővel kakaóval, és így érdekes módon ehetővé vált.

ps: a vajas-kókuszos krém még gyerekkori emlékeim alapján készült: szemre vettem a vajat, szemre öntöttem hozzá a porcukrot és a kókuszreszeléket, majd kikavartam. Az íze tényleg olyan lett, mint gyerekkoromban volt. De azért legközelebb szerintem inkább krémsajttal próbálom, így túl émelyítő volt, és hát nem is túl egészséges.