2009. január 20., kedd

A datolya dicsérete

Valamelyik este zöldséges rizottó volt a vacsora. Azt hittem, farkaséhesek vagyunk, aztán kiderült, hogy mégsem, úgyhogy maradt belőle. Valahogy utána napokon mindig volt más ennivaló, részben szintén maradékok, így ma délben jutott eszembe megint, hogy nahát, ott figyel a hűtőben. Hozzáteszem, ha holnap jut eszembe, már lehet, hogy késő. Mindenesetre ma pont egyszemélyes adagra volt szükség, mert Kisbébi változatlanul nem komálja a főztömet és bébiételen él, Nagylány meg nagymamázott.

Valahogy az a gondolat, hogy egy többnapos zöldséges rizottót csak simán megmelegítsek, nem villanyozott fel, gondoltam, legalább sajtot reszelek rá. Aztán amikor a sajtért nyitottam a hűtőt, megláttam, hogy van egy kis bacon otthon, a baconről meg azonnal beugrott, hogy DATOLYA is! Innentől már tudtam, hogy az iksznapos maradék ellenére ma királyi lesz az ebédem.

Semmi mást nem tettem, csak apró kockákra vágtam annyi bacont, amennyit nem szégyelltem, azaz kábé két vékony szelelet, és mély serpenyőben üvegesre sütöttem. Közben feldaraboltam pár szem datolyát, azt az egyszerű, bolti szárítottat, és a baconhöz öntöttem. Aztán a maradék rizottót is hozzákevertem, megvártam, amíg minden egyenletesen meleg lett.
Hmm, sajnos az utolsó előtti falatnál jutott eszembe hogy szép lett volna fotót is készíteni...

Viszont ha már fotó nincs, akkor még egy kis sztori recepttel. Amikor Apahajóval megismerkedtünk, ő azelőtt nem sokkal jött haza Kínából, ahol nyelvet tanult. Még teljesen a kínai konyha hatása alatt élt - és a kínai konyha messze nemcsak az, amit nálunk ilyen cimkével adnak el -, úgyhogy rendesen elkápráztatott a fincsi főztjeivel. Az egyik ilyen pofonegyszerű, de hihetetlen finom előétel, amit tőle tanultam, a baconbe csomagolt datolya volt. Rettentő bonyolult, vigyázat, csalok!

Kimagozunk sok datolyát, belecsavarjuk akkora baconcsíkba, amekkora kényelmesen, ráhagyással körbeéri, majd fogvájót szúrunk bele, hogy úgy maradjon. Tepsibe egymás mellé lerakjuk, majd megsütjük. Akkor van kész, ha jó az illata. Zseniális! És persze óvatosan kell vele bánni, mert mondjuk ha nem áll meg az ember ötnél, akkor könnyen hasfájással tölti a következő pár órát.
Lehet, hogy valamelyik este csinálok is? Akkor szokásommal ellentétben még fotót is tehetek fel.

5 megjegyzés:

Kicsoda írta...

lehet, hogy nagylevegot kellene vennem es csak megcsinalni? es nem kerdezni magam, hogy nem tul edes-e?
a zoldborso pureben mi van pontosan?

Kata írta...

Hűűű de jó kis recipék. :o)
A datolyát biztosan kipróbálom. Tuti siker, már biztos vagyok benne. Nálunk két pillanat alatt szokott elfogyni a baconbe csomagolt, szintén megsütött aszalt szilva. :o))
Kriszta! Ha szereted úgy általában a húshoz a gyümölcsöt, akkor biztosan ízleni fog. :o)

anyahajó írta...

Kicsoda: valóban édeskés, úgyhogy tényleg csak pár szem datolyát érdemes bele tenni. A bacon miatt sós, de a rizottót borral csináltam, úgyhogy az meg savanykás volt kicsit, így megvan az egyensúly. Igazi kínai öt elemes étel, bár most nem szándékosan törekedtem rá.

A zöldborsópürét ma délben megcsinálom, és pontosan felírom, hogy megy.

Excuseme! írta...

Siman a szaritott datolyat kell baconbe csomagolni?
Koszonom!

anyahajó írta...

Zsuzska: Előtte ki kell magozni, de amúgy teljesen simán!