2008. június 7., szombat

Maradékok dícsérete

Ez fantasztikus! Kdatta, zseniális az ötlet. Mert látunk itt is-ott is jobbnál jobb recepteket, aztán meg ha nem másoltuk ki rögtön, holnapután azt sem tudjuk, melyik foltos blogban keressük. Én legalábbis így vagyok.
Ma épp azon törtem a fejem, hogy majd bejegyzem a Zelnicébe, hogy mindig azok az ételek sikerülnek a legjobban, amiket ilyen-olyan maradékokból rakok össze. Imádtuk pl. azt a túrós tésztát, amit szalonna híján virslikarikákkal pirítottam össze, ma pedig jóízű lett az a füstölt sajtos tészta, amit uzsonnára egy kis tegnapról maradt csirkemájjal turbóztam fel a siserehadnak, természetesen egy frissen sült muffinnal a végén (csokis -eperlekváros) . Merthogy ma öt gyerekem van, nálunk vannak a hugom fiai is.
Magam részéről örömmel látnék itt hasonló "házasságokhoz" ötleteket!

1 megjegyzés:

Kata írta...

Kedves Violini!
Először is nagyon köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat. :o)
A maradékokat én nem tudom sajna feldolgozni, azon nemesen egyszerű okból, hogy nem marad. Egyszerűen nem tudok sokat főzni. Még akkor sem, ha tudatosan akarok jó sokat készíteni, vagy két napra készülni... ilyenkor szokott az történni, hogy mindenkinek nagyon ízlik, vacsira is azt eszik és elfogy. Talán ezért tartozik a kevésbé szeretett elfoglaltságaim közé a főzés, mert túl sok időt vesz el magunktól minden nap.
:o)